szerviz.fixbit.hu· Fixbit Szerviz · Biztonság · 4 min read
Figyel ránk az internet? Miért jönnek pont azok a reklámok, amikről csak beszéltünk?
Megemlíted a kutyatápot, és másnap tele van a Facebook kutyás reklámokkal. Tényleg figyel a telefonunk mikrofonja? A valóság egyszerre meglepőbb és ijesztőbb annál, mint gondolnánk.
Ismerős a helyzet: megemlíted a kutyatápot egy barátodnak, vagy csak átfutod egy cikk kommentjeit a témában — és másnap megnyitod a Facebookot, és hirtelen kutyás reklámok mindenütt. Vagy épp nyaralni tervezel, és úgy érzed, mintha az egész internet tudná, hova szeretnél menni.
Az első reakció szinte mindenkinél ugyanaz: “Biztos figyel a telefonom mikrofonja.”
De vajon tényleg ez történik?
Tényleg a mikrofon figyel?
Ez az a kérdés, amit mindenki feltesz — és a válasz meglepő.
Technikailag bizonyított eset, hogy egy nagy platform (Google, Meta, TikTok) engedély nélkül, folyamatosan hallgatná a mikrofonunkat, még nem került nyilvánosságra. Több független kutatócsoport is vizsgálta már ezt, és nem találtak rá egyértelmű bizonyítékot.
Ez persze nem jelenti azt, hogy semmi sem figyel ránk. Sőt. A valóság az, hogy nincs is szükség a mikrofonra — annyit tudnak rólunk anélkül is, hogy a hangunk lehallgatása szinte fölösleges lenne.
Akkor hogyan lehetséges?
Itt jön a cikk igazi lényege.
Mit tudnak rólunk?
A nagy platformok — Google, Meta (Facebook, Instagram), TikTok és társaik — az évek során hihetetlen mennyiségű adatot gyűjtöttek össze rólunk. Nem titokban, nem illegálisan — hanem úgy, hogy mi magunk kattintottunk az “Elfogadom” gombra, amikor regisztráltunk vagy telepítettünk egy alkalmazást.
Tudják:
- Mit kerestünk Google-ben az elmúlt években
- Milyen oldalakat látogattunk meg és mennyi ideig voltunk rajtuk
- Mit lájkoltunk, kommenteltünk, mire álltunk meg görgetés közben
- Hol jártunk fizikailag — ha a telefonon be van kapcsolva a helymeghatározás
- Kivel vagyunk kapcsolatban — barátok, ismerősök, munkahelyi kapcsolatok
- Milyen alkalmazásokat használunk és mikor
- Még azt is, hogy milyen ütemben és stílusban gépelünk
Ez önmagában is sok. De van még valami.
A trackerek és a cookie-k
Amikor megnyitunk szinte bármilyen weboldalt, láthatatlan kis programok — úgynevezett trackerek — figyelik és rögzítik a viselkedésünket. Ezek nem vírusok, nem kártékony programok a szó hagyományos értelmében — csak adatot gyűjtenek.
A cookie ennek egy fajtája: egy kis szövegfájl, amit a weboldal elhelyez a böngészőnkben, hogy legközelebb “emlékezzen” ránk. Ezért kell mindenhol elfogadni a cookie-kat — ez az EU által bevezetett kötelező tájékoztatás következménye. A legtöbben persze rákattintanak az “Elfogadom mindet” gombra, mert gyorsabb.
A harmadik féltől származó trackerek viszont nem csak egy oldalon figyelnek — oldalról oldalra követnek minket. Ha megnézünk egy cipőt egy webshopban, majd megnyitjuk a hírportált, majd a Facebookot — mindenütt ott van ugyanaz a tracker, és mindenhol látja, mit csinálunk.
A fingerprinting — még cookie nélkül is azonosíthatók vagyunk
Sokan azt hiszik: ha töröljük a cookie-kat, eltűnünk a radarról. Ez sajnos nem így van.
A fingerprinting (ujjlenyomat-azonosítás) egy módszer, amellyel a böngészőnk jellemzői alapján egyedileg azonosíthatók vagyunk — a cookie-któl teljesen függetlenül. A böngésző verziója, a képernyő felbontása, a telepített betűtípusok, az időzóna, a hang- és grafikus beállítások — ezek együttesen olyan egyedi kombinációt alkotnak, hogy az esetek nagy részében pontosan beazonosítják a gépünket.
Hogyan következtetnek arra, amit “nem kellene tudniuk”?
Visszatérve a kutyatápos példához. Nem kell hozzá mikrofon. Elég ennyi:
- A barátod keresett kutyatápra, és ti rendszeresen kommunikáltok
- Korábban néztél már hasonló tartalmakat
- A tartózkodási helyed egybeesett egy állatkereskedéssel
- Valaki a kapcsolati körödből vásárolt kutyatápot nemrég
Ezeket az adatokat összerakja a rendszer — és már tudja is, hogy valószínűleg érdekel a téma. Ezt hívják viselkedésalapú célzásnak, és megdöbbentően pontosan működik.
Legális ez? Rossz nekünk?
Igen, legális — legalábbis papíron. Beleegyeztünk, csak nem olvastuk el, mibe.
Az Európai Unió GDPR-ja (adatvédelmi rendelet) valóban komoly védelmet nyújt, és a nagy platformokat már több milliárd eurós bírságokkal sújtották adatkezelési visszaélések miatt. De a szabályozás és a valóság között még mindig hatalmas a rés.
A cél az esetek nagy részében nem rosszindulatú — egyszerűen pénzt akarnak keresni a figyelmünkkel. A személyre szabott reklám sokkal hatékonyabb, mint az általános, és ezért sokkal többe kerül a hirdetőknek. Ez az üzleti modell.
A kérdés nem az, hogy illegális-e. A kérdés az, hogy kényelmes-e nekünk, hogy ennyit tudnak rólunk.
Miért ijesztő ez, még ha “csak reklám” is?
Mert az az érzés, hogy valaki folyamatosan figyel, pszichológiailag terhes — még akkor is, ha “csak” reklámokat akar nekünk eladni.
Az, hogy egy rendszer ennyire pontosan tudja, mire gondolunk, mit tervezünk, kivel találkoztunk — az az intimitás egy formájának a megsértése. Még ha beleegyeztünk is valamikor, egy négysoros felugró ablakban, amit nem olvastunk el.
Nem kell paranoiásnak lenni ahhoz, hogy ez zavarja az embert. Ez egy teljesen természetes reakció.
Mit tehetünk ellene?
Ez már egy másik cikk témája — de a rövid válasz: igen, van mit tenni, és nem kell hozzá sem hacker tudás, sem VPN előfizetés feltétlenül.
A következő cikkben részletesen megnézzük, hogy mi az a VPN, mire jó valójában, mire nem — és milyen egyszerűbb megoldások léteznek, amelyekkel visszavehetjük az irányítás egy részét.
Addig is egy gyors tipp: A böngészőbe telepített uBlock Origin bővítmény azonnal blokkolja a trackerek nagy részét — ingyenes, és telepítése öt percet sem vesz igénybe.
A cikk folytatása:
